Békerecept

"Magyar az, akinek fáj Trianon." Az ország nemcsak területének kétharmadát, hanem gazdasági erőforrásainak jelentős részét és kb. 3,3 millió magyart veszített. Katasztrófa gazdasági és lelki értelemben is. 

Ma millió magyar gondol áldozatként a magyarságra. A siránkozás kultúrája - a diktátum egyértelmű igazságtalansága ellenére - rosszul fest. Előre pedig végképp nem vezet, cserébe jól vissza lehet süppedni (lelkileg) abba a sárba, melyben magyar katonák csúsztak-másztak ténylegesen 1941 után. Az ő hősiességük és áldozatkészségük nélkül viszont ez az egész szánalmas csupán. 

Ennél csak az rosszabb, hogy százezrek vannak, akik az orosz terrorállamnak szurkolnak, hogy azok megvalósíthassák Ukrajna Trianonját. Amit maguk esetében traumának tartanak. Ők azok, akik kettős mércét alkalmazva nem látják, hogy ma Ukrajna vívja 1956-os szabadságharcát az ártatlan civilek tömegeit legyilkoló (poszt)szovjet hadsereggel. Ők, akik számonkérik a Nyugatot, hogy miért nem segítettek annak idején az elnyomott országnak. Ők most azt kiáltozzák, hogy a Nyugat (amihez nekünk is tartoznunk kéne) ne segítsen most se az elnyomottnak. Dögöljön meg a szomszéd tehene? Undorító. 

Vannak fasiszták? Oroszországban még több. 

Vannak oligarchák? Azok nálunk is. 

Ukrán oktatási törvény? Tényleg csak százezrek halála a megoldás erre?

Drága az energia? Váltsd át emberéletre!

És végül: Putyin békéje igazságosabb lenne, mint a trianoni béke volt?